Hírek
TV13
médiaajánlat
letölthető innen
tv13-mediaajanlat-2018.pdf
TV13
műsorstruktúra
musorstruktura2017.pdf
Élő adás
TV13 élő adás
vissza…
Back (history)

Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1945. január 17-én Budapesten esett a szovjet katonaság fogságába Raoul Wallenberg, a svéd embermentő diplomata. A II. világháború éveiben végzett önzetlen, áldozatkész munkája előtt sokan tisztelegtek a nevét viselő utca és a Pozsonyi út sarkán lévő domborműves táblájánál január 17-én. Az emlékműnél a Raoul Wallenberg Egyesület szervezésében civilek, diplomaták, képviselők helyeztek el virágokat, koszorút és gyújtottak gyertyát. Az eseményen Niclas Trouvé, Svédország magyarországi nagykövete mondott beszédet. Kiemelte: a második világháborúhoz vezető borzalmak nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan, lépésről lépésre következtek be. A nagykövet után Hiszékeny Dezső, a kerület országgyűlési képviselője is megosztotta gondolatait az egybegyűltekkel, valamint felidézte Wallenberg önfeláldozó életútját.


A képviselő teljes beszédét az alábbiakban közöljük.



Tisztelt Emlékezők!


Az elmúlt években a megemlékezéseken sok beszédet hallgathattunk meg. Elgondolkodtam azon, vajon tudok-e még itt újat mondani, hisz mi, a megemlékezések aktív résztvevői, már megismerhettük egymás gondolatait. Ekkor eszméltem rá, hogy nem is mi vagyunk a fontosak, nem az számít, hogy mi mit ismerünk, hanem az, hogy mit tudunk itt átadni, üzenni, milyen tanulságokat tudunk elfogadtatni másokkal ennek az emléktáblának a koszorúzása kapcsán.


Erről beszélgettem néhány barátommal és ők is megerősítettek abban, hogy innen nem hiányozhat az „emlékező ember”. Aki elviszi a hírt, aki beszélget erről másokkal. Elmondtam ezeket a gondolataimat néhány itt lakó ismerősömnek, és most örömmel látom, hogy nyitott fülekre találtam. Köszönöm, köszönjük, hogy eljöttek.


Kedves barátaim! Ha úgy érzik, hogy ennek a megemlékezésnek van üzenete, akkor annak vigyék hírét. És talán így egy új hagyományt is teremthetünk. Mert itt most egy nagyszerű emberre emlékezünk. Raoul Wallenbergre. Svéd diplomata volt, és a második világháború éveiben Magyarországon emberek ezreit mentette meg a deportálástól, a biztos haláltól.


Raoul az egyik legbefolyásosabb svéd nagytőkés családban született, neveltetése során átfogó, és nemzetközi szellemű neveltetésben részesült, több nyelven beszélt. Néhány üzleti kitérő után diplomáciai feladatot kapott, a svéd nagykövetség humanitárius attaséja lett. A svéd nép képviselői Magyarországon, ebben az időszakban már ideiglenes útleveleket bocsátottak ki, sokak életét megmentve, de a magyarországi helyzet egyre bonyolultabbá vált, a német megszállás új és egyre veszélyesebb módszereket igényelt a segítségnyújtásban.


Wallenberg jól látta, hogy a diplomáciai protokoll és a bürokrácia már kevés lesz. Szabad kezet kért és kapott, így addig szokatlan módszerekkel is megkísérelhette az életmentést. Engedélyt kapott, hogy szükség esetén akár a nagykövetség épületében is elszállásolhasson rászorulókat. Kijárta, hogy közvetlenül kapcsolatba léphessen Hortyval. A svéd király feladata ellátása érdekében pedig követségi titkárrá nevezte ki.


Wallenberg nem a hagyományos diplomáciai módszereket alkalmazta, hanem a vesztegetéstől a fenyegetésig szinte minden lehetőséget megragadott, hogy életeket menthessen. Sikereit látva a svéd követség munkatársai is teljes mértékben támogatták.


Szálasi hatalomátvételét követően már ez is kevés volt, és Wallenberg még nagyobb erőfeszítésekre kényszerült. Úgynevezett védett házakat létesített, több mint 30 épületen lengett svéd zászló és ezek hamarosan 15 000 embernek biztosították az életet. Az Eichman parancsára a határ felé irányított zsidó menetek megsegítését is megkísérelte. Ez, az önhatalmúlag eljáró nyilas csoportok közt végzett munkája már-már öngyilkos küldetés volt.


Wallenberg tudta, a történelemnek vannak olyan időszakai, amikor az áldozatvállalásnak közvetlen, életekben mérhető hatása van. Tudta és vállalta. Családi körülményei lehetővé tették volna, hogy kényelmes életet éljen, szerető család, gyerekek helyett más életformát választott. Még ő sem tudta, de áldozatvállalásából önfeláldozás lett.


A fasizmus felett aratott győzelemmel nem zárult le az emberiség történelmében a jó és a rossz, a humanizmus és az embertelenség között vívott küzdelem. Ez a harc alighanem végigkíséri majd az emberiség egész történetét. Amíg az emberi faj létezni fog, mindig akadnak majd, akik üldöztetést és szükséget szenvednek, és lesznek, akik üldözni és sanyargatni fogják őket. A háborúk és az emberiség egészének létét fenyegető helyi és globális tragédiák emberek millióit kényszeríti nyomorba. A napi gondokkal küzdő családok támogatása, az életüket, gyermekeiket és asszonyaikat védő, óvó embertársaink segítése, minden humanistának feladata. Akkor is az volt, és most is az.


Raoul Wallenberg példája ma is aktuális, követői közöttünk élnek, és kiállásukra talán nagyobb szükség van, mint az elmúlt 70 évben bármikor Európában. Ezért nem gondolhatunk Wallenberg példájára úgy, mint egy múltbeli, lezárult históriára, mint egy egyszeri, megismételhetetlen hőstettre. Raoul Wallenberg örök emberi értékek védelmében tette kockára, és áldozta fel életét, és ezek az értékek ma is veszélyben vannak: itt, Magyarországon is.


Mindazok a szervezetek és magánszemélyek, akik vállalják a szükséget szenvedők önzetlen felkarolását, Raoul Wallenberg követői, példájának örökösei. Szomorúan láthatjuk, hogy a szükséget szenvedők oltalmazása ma sem tekinthető kockázatok nélküli feladatnak. A hatalmi gépezetek működtetői nem a nélkülözést, hanem a nélkülözőket, és nem az embertársainkat sújtó veszélyhelyzeteket, hanem magukat a kiszolgáltatott helyzetben lévőket tekintik legyőzendő, üldözendő ellenfélnek.


Íme, Raoul Wallenberg egykori élethelyzete napjainkban, és a döntés elől egyetlen tisztességes ember sem térhet ki. Akkor is a helyes utat kell választanunk, ha az a regnáló hatalom rosszallásával jár, ha megbélyegzéssel, kriminalizálásunkkal fenyeget. Mert a cselekvés elutasításával, fejünk elfordításával magunk felett mondanánk ítéletet. Aki ma elfordítja a fejét más nyomorúsága láttán, holnapra maga is és üldözötté válhat.


Raoul Wallenberg és hazája példája, egykori cselekvő magatartása mindannyiunk mai felelőssége.

Emlékezés Raul Wallenbergre

2018. január 18., csütörtök 14:20