Megyaszai Sándorné Látogatás a 90 éves Gitta néninél

Népfürdő utcai, tizedik emeleti panellakása a Dunára és a Margitszigetre néz, de tiszta időben jóval távolabbra is elláthat a szem. Távolinak tűnik már az az idő is, amikor Megyaszai Sándorné Gitta néni, a Thälmann utcai (ma Hegedüs Gézáról elnevezett) általános iskola igazgatóhelyettese huszonöt évi pedagógusi munka után nyugdíjba vonult. A nyolcvanas évek végét tapostuk akkor. Tanítványai ma is jó szívvel emlékeznek karakteres, jó humorú, temperamentummal teli alakjára. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy februárban ünnepli kilencvenedik születésnapját.

A kis faluban, Mosonszentmiklóson (ma Mosonújfalu), ahol született, az idő tájt nagybirtokok és azokon belül puszták voltak. Egy ilyen pusztán nőtt fel, és osztatlan elemi iskolába járt. Egy házaspár okította a nebulókat: az egyik teremben a tanító néni vitte az első és a második osztályt, a másikban a tanító bácsi foglalkozott a harmadikosoktól a hatodikosokig minden tanulóval. Gitta aztán egy szegedi lánygimnáziumban végzett el négy osztályt, majd Makón abban a gimnáziumban érettségizett, ahová annak idején József Attila is járt.

Mindegyik nagynénje tanár volt, de egyikük sem volt férjnél. Emiatt Gitta számára nem tűnt túl vonzónak a pedagógusi pálya. Inkább kozmetikus keresztanyjához ment dolgozni. Később édesapját Orosházára helyezték. Itt ismerkedett meg akkor műszaki egyetemista férjével. Tizenkilenc éves volt, amikor összeházasodtak. Nemsokára Pestre költöztek. Egy vállalatnál helyezkedett el, amelynek révén aztán bejutott a budai tanítóképzőbe.

Mivel a Szent László utcában laktak, diplomaosztás előtt a XIII. Kerületi Tanács művelődési osztályán keresett elhelyezkedési lehetőséget. Így került a Pannónia utcai általános iskolába, majd pár hónapra rá felsős napközis tanárként a Thälmann utcai leányiskolába. 1962-t írtak akkor. Népszerű pedagógus volt, olyan, akinek volt tekintélye és jól értett a gyerekek nyelvén. Bizonyára ennek is köszönhette, hogy pár év múlva az iskola úttörőcsapatának vezetője lett.

Nyaranta ő szervezte az iskolai táborokat, amelyek mindig olyan jó hangulatúak voltak, hogy rendszeres volt a túljelentkezés. Sok éven át jártak a csodálatos helyre, a Holt-Tiszánál lévő tőserdői sátortáborba, de emlékezetesek voltak a Pusztavámon, Városlődön, Badacsonyörsön és Pöstyénben tartott táborok is. A táborvezetők „kinevezték” magukat Sakál őrsnek, a konyhások lettek a Fakanál őrs. A gyerekek sosem unatkoztak, jó programokat és vetélkedőket szerveztek számukra.

A csapatvezetés után másfél évtized igazgatóhelyettesi munka következett. Ebből az időből a többi között arra büszke, hogy tizenöt klub működött az iskolában. Egyebek mellett volt irodalmi, színjátszó, főzőcske és gyalogkakukk – vagyis kiránduló – klub. Ezek nem csak sok plusz ismeretet, hanem, akárcsak a táborok, a közösség élményét adták a gyerekeknek. Gitta néni szerint nagy kár, hogy manapság az iskolában nincsen olyan politikamentes gyerekmozgalom, amely a közösségi életre, az együtt egymásért való tevékenykedésre neveli a fiatalokat.

Ma azt mondja, jó sorsának köszönheti, hogy pedagógus lett, és kiderült, hogy mégis erre való. A tanár hat a gyerekre, de ez fordítva is igaz. Persze más szemszögből emlékszik a régi időkre a pedagógus, mint a hajdani diákok, akik közül sokkal személyesen és a Facebookon most is napi kapcsolatban van. Azért már ők sem mai gyerekek: többnyire hatvan és hetven között vannak. Az internetről azt tartja, idősebb fejjel is csak az nem tudja megtanulni, aki nem akarja. Ő pedig akarta.

A férjét kilenc éve elvesztette, két gyerekük közül Zsuzsa Budaörsön lakik, Sándor viszont már hosszú ideje Los Angelesben él. Zsuzsának a lánya, Rita informatikus, Sándor fia, Áron pedig Amerikában mérnök. Utóbbi révén már van egy dédunoka is. „Amerikás” fiánál Gitta régebben többször is járt, most pedig mindennap délután négytől – odaát akkor reggel hét óra van – beszélgetnek skype-on.

A kilencven évről Gitta néni azt tartja, csak egy titok van: szeretni kell az életet. Ő maga ma is igyekszik aktívan élni. Fél nyolckor kel, reggelire lánya tanácsára minden másnap gyümölccsel élvezetessé varázsolt zabkását eszik, sokat olvas, és ha lehet, minél nehezebb rejtvényeket fejt. A házhoz hozott ebédet internetezés, a fiával való beszélgetés, még egy kis olvasás, majd a vacsora követi. Vendégeket is sokszor fogad: a többi között rendszeresen összejönnek négy régi tanártársával.

Csop Veronika

Jó sorsa vezette a pedagóguspályára

2020. március 6.