TV13
médiaajánlat
letölthető innen
tv13-mediaajanlat-2019.pdf
TV13
műsorstruktúra
musorstruktura2018.pdf
Élő adás
TV13 élő adás
vissza…
Back (history)

A Kossuth-díjas színművész, a XIII. kerület díszpolgára három hónap után mozdult ki először otthonából. A Klubrádióba ment, hogy újraindítsa a pénteki Ötös című műsorát. Lapunknak arról is beszélt: elképzelni sem tudja, hogyan működnek majd a színházak, ha a nézőknek méteres távolságban kell egymástól ülniük és maszkban. Ő amúgy otthon fog nyaralni, viszont várja, hogy ismét úszhasson a Lukácsban.


– Hamarosan hivatalosan is „lefújják” a veszélyhelyzetet. Várja már?

– Hát…

– Bizonytalan?

– Csak annyira vagyok bizonytalan, mint a helyzet, amelyben vagyunk.

– Vagyis?

– Teljesen. Nem szűnt meg bennem a tanácstalanság azzal, hogy kihirdették: június közepétől nyithatnak a színházak, a múzeumok. Egyszerűen nem tudom, mi következik, mi történik a kulturális terekben, a szabályokkal nem kerül-e a karanténba például a színházi élmény.

– Hogy érti?

– Nyilván a Mona Lisára nem kell maszkot adni és a Leány gyöngy fülbevalóval sem fog fertőzni. Nekem mégis riasztó rémkép a tervezett jövő, hogy a nézők méteres távolságban ülnek egymástól – voltaképpen elszigetelve a közös élménytől. Mintha falakat vonnának közéjük. Elidegenítő látvány. Kizárt, hogy élveznék így az előadást, úgy, hogy elszórva heherésznek, belenevetve a maszkba, az elnyeli a hangot, mi pedig a színpadon nem érzékeljük a közönség reakcióját, mintha csak online játszanánk. Nem szörnyű? De, az. Inkább arról kellene nemzeti konzultációt tartani, hogyan működjenek így a kulturális terek.

– Beszél ilyesmiről a kollégákkal?

– Abszolút. Telefonon tartjuk a „baráti konzultációt”. Senki nem tudja, hogyan lesz, nekünk ráadásul kötelező egymás arcába is beszélni a színpadon. De mondjam tovább? Mi lesz egy szimfonikus zenekarral? Ők hogy játszanak? Szét fogják őket ültetni? Menjen az elsőhegedűs a Vérmezőre, a nagybőgősök a Margitszigetre, a tubás a Parlament elé? Az operaénekesek szájmaszkban énekeljenek? Egyeseknek nem is tenne rosszat, ám tényleg nem tudom, miként tér vissza az élet a kultúrába.

– Pedig már nyitnak a szabadtéri színházak.

– És ott is távolságot kell tartani a nézőtéren. Amúgy is nehezebb szabadtéren játszani, könnyen szétfolyik ott egy előadás, beleveszhet a külső környezetbe, a fák közé, vagy „lejátszhatja” a színészeket egy közeli diszkó üvöltő zenéje. Ha este előadásom van, én már reggel arra készülök. A kezdésre, a játékra, a befejezésre. A kiszámíthatóságot szeretem. De ha nyáron lépek föl valahol, egész nap az eget nézem. Esni fog? Kisüt délutánra? Elindulunk, maradunk? Hezitáljak, ne hezitáljak? Nehezen viselem el, hogy olyan leszek, mint egy meteorológus. Volt olyan, hogy Szegeden két órával később tudtuk csak elkezdeni az előadást, mert zuhogott, utána pedig még letörölték mind a négyezer műanyag széket. Noha ennek is van egy hangulata, ez kétségtelen.

– Ki sem mozdult még otthonról?

– Éppen ma először.

– Hova ment?

– Rögtön a Klubrádióba. Folytatjuk a pénteki Ötöst, felvettük az újabb adását. Én voltam a stúdióban egyedül, telefonon beszélgettem Pokorny Liával. És még egy ideig magamban leszek a stúdióban. Egyébként végig úgy éreztem a karantén idején, hogy egy hosszú szabadságon vagyok itthon, onnan pedig nehéz a visszatérés.

– Volt már korábban hónapokig szabadságon?

– Még soha. De meg lehet szokni.

– A karanténban lett az „operatív törzs szóvivője”: paródiáját több százezren hallgatták eddig a Klubrádió netes oldalán. Ön találta ki?

– Para-Kovács Imre. Felhívott, hogy a reggeli műsorában legyek én az „operatív törzs szóvivője”, mondjak valamit. Megírtam néhány szöveget hozzá. Jópofa ötlet volt. Máskülönben nekem eszembe sem jutott, hogy a karanténban kellene megvalósítanom önmagam. Nem tanultam meg kenyeret sütni, kovászt keverni, mint sokan és japán leckéket sem vettem online. Ha felkértek verset mondani vagy más felolvasásra online, vállaltam, örömmel. Magamtól nem kerestem meg senkit, hogy látszódni akarok a virtuális világban. Otthon látszódtam, aminek igen örült a család.

– Két hónapja, a karantén harmadik hetében úgy nyilatkozott: minden reggel úgy kel föl, hogy hátha este már játszhat, vagyis nem engedi el magát. Később sem engedte el?

– Nem. Igaz, a remény, hogy hamarosan folytatjuk, a hetek alatt szépen gyengült bennem. Bár most is ugyanúgy minden egyes nap készenlétben állok, hogy lassanként mehetek játszani.

– Hallottam olyan színészekről, akik telefonon minden héten összemondták a színpadi szövegüket a kényszerszünetben.

– Csakhogy én nem vagyok ennyire stréber. Na, de komolyra fordítva: vannak olyan előadások, amelyeket amúgy is két-három hónap kihagyással játszunk. Ilyen a Furcsa pár Szervét Tiborral. Előfordul, hogy négy hónap is eltelik az előadások között. Olyankor előbb érkezünk a színházba, összemondjuk a szöveget, és zavartanul megy minden a színpadon. Nem megy ki belőlünk a szerep, úgyhogy a szöveg gyorsan felidézhető, ettől nem is tartok. Pesszimista leginkább attól a bizonytalanságomtól lettem, hogy elképzelni nem tudom, mi lesz a színházakban így. Nem irigylem az igazgatókat, szerintem óránként változtatniuk kell a terveiken. Felhívott nemrég az egyik direktor, hogy számítana rám egy szerepben a következő évadban, de még nem tud biztosat mondani. Én is azt válaszoltam neki: lehet, hogy tudok majd menni, ugyanakkor én sem tudok biztosan semmit.

– Nyáron nem játszik? Marad otthon?

– A Rózsavölgyi Szalon előadását, a Végszót visszük Kőszegre és játsszuk a Városmajori Szabadtéri Színházban is. Itthon fogok nyaralni. A kertünkben. Nem sokkal a járvány előtt Dublinban voltam vendégszerepelni, és akkor eldöntöttem: többé nem repülök. Azt a megaláztatást, hogy nyolc órával előbb ki kell menni a repülőtérre, ott fürkésznek hosszan, mit rejtegetek, ettől aztán én is azt gondolom, hogy valamit rejtegetek, szinte kibeleznek, majd felszállok egy koszos és büdös gépre, az nem indul el, három órán át várakozunk, nem mondják el, miért, a légkondi elviselhetetlen, szóval ezt a tortúrát én befejeztem. Megnéztük, mennyiért lehetne a Balatonon nyaralni. Kiderült, a Kanári-szigetek luxusszállodája is olcsóbb, mint egy alsóbélatelepi motel. Úgyhogy nem mozdulunk ki a házból, a kertből. Ami hiányzik nekem, az a gőz, a szauna, az uszoda. Ha kinyitják, megyek úszni a Lukácsba. És ezzel megoldom az idei nyaralást.


Karácsony Ágnes

Színházi élmény karanténban?

2020. júnuis 20.

Gálvölgyi János: A kiszámíthatóságot szeretem